Bach-virágterápia

A Bach-virágterápia elméleti háttere, hogy a betegségeket a test, a lélek és a szellem közötti egyensúly felborulása okozza. A Bach-virágok a negatív érzelmeket megváltoztatják, és pozitívvá alakítják át. A gyógyulás dr. Bach szerint akkor következik be, amikor az említett három tényező ismét egyensúlyba kerül...

Dr. Edward Bach 1886. szeptember 24-én született Birminghamben. 1920-tól 1922-ig egy londoni homeopátiás kórházban dolgozott, ahol alaposan tanulmányozta Samuel Hahnemann-nak, a homeopátia atyjának eredeti iratait. Bach a homeopátia alapelveiből kiindulva újfajta gyógyászati rendszert fejlesztett ki, méghozzá pusztán pszichológiai kritériumok alapján válogatta össze az új rendszert alkotó homeopátiás gyógyszereket.

Fáradozásait siker koronázta: módszerével átütő sikereket ért el. Ezzel azonban még nem érte be. Meggyőződése szerint léteznie kellett egy, a hagyományos homeopátiánál egyszerűbb, "eredetibb" módszernek is. Ennek felkutatására vállalkozva 1930-ban, szakmai sikereinek csúcsán feladta jól menő londoni praxisát és Walesbe költözött. Vidéki magányában egyszerű, könnyen használható és tiszta gyógyszerek után kutatott a természetben. Magas rezgésű növényeket keresett, amelyekkel jellemhibákat, érzelmi zavarokat lehet korrigálni és a személyiséget stabilizálni. Bach így bukkant összesen 38 virágzó növényre, amelyek közül a legtöbb nem tartozik a hagyományos értelemben vett gyógynövények közé, tehát nem avatkoznak bele szervezetünk biokémiai folyamataiba, sokkal inkább energetikai úton hatnak rá. Dr. Bach több éves tanulmánya során 38 virágot kísérletezett ki, és írt le. Mindegyik virágot egy-egy lelkiállapothoz rendelte, s ezeket 7 nagy csoportba sorolta:

• a félelem
• a bizonytalanság
• az érdektelenség
• a magányosság
• a túl érzékenység
• a kétségbeesés
• a túlzott aggódás.

<<< vissza